Amikor először beszélgettem Barnabás édesanyjával, elmesélte, hogy ő hogyan képes napról napra túlélni azt, amit sokan közülünk fel sem foghatunk. ”Hiszem, hogy amikor egy élet megfogan, akkor a halál egy láthatatlan köpenyt kezd el köré szőni, és amikor a testet teljesen betakarja a köpeny, akkor az ember csak abban reménykedhet, hogy odaát már valóban nincs a kis testében többé fájdalom. De abban is hiszek, hogy gyakran az Ég, ráparancsol a halálra, – Állj, most pihenj, mert nem csodáltam még eleget ennek a gyermeknek a szívből jövő, tiszta mosolyát.” És ő tudja, hogy most az Ég nem engedi a köpenyt tovább szőni Barnabáson. Így hát vettem a bátorságot, és „A halál…